megbízotti hatalom (lat. potastas delegata): →kormányzati hatalom, mellyel egy személy nem hivatalánál fogva rendelkezik (131.k. 1.§). ~ az is, amelyet valaki hivatalára tekintettel kap, de nem tartozik rendes hivatali hatásköréhez (pl. a püspök megbízást ad valamire a plébánosoknak, amire ők egyébként nem lennének jogosultak). - Mivel a ~ nem kapcsolódik olyan állandó, nyilvános jogintézményhez, mint a →hivatal, aki azt állítja, hogy ilyen hatalma van, azt terheli a megbízatás igazolásának kötelezettsége (vö. 131.k. 3.§). A ~ a megbízás módja szerint lehet a jogtól eredő (potestas delegata a iure), ha jogszabály rendelkezése alapján automatikusan háramlik valakire (pl. halálveszély esetén a plnos v. a gyóntató felmentési hatalmat nyer bizonyos házassági akadályokra: 1079.k. 2-3.§), v. embertől eredő (potestas delegata a homine), ha közig. intézkedéssel adják. - A ~ megszűnik: 1. ha a megbízatást teljesítették; 2. ha letelt az az idő v. betelt az eseteknek az a száma, amelyre adták, bár a csak belső fórumon gyakorolt ~mal figyelmetlenségből az idő lejárta után végzett cselekmény érvényes (142.k. 2.§); 3. ha megszűnt az a cél, amelynek elérésére adták (pl. hazatér szabadságáról a plnos, akinek helyettesítésére a szomszéd plnos arra a területre esketési megbízást kapott); 4. ha a megbízó a megbízást visszavonja, és ezt a megbízottal közvetlenül (pl. postai úton) közlik (vö. 54.k. 1.§); 5. ha a megbízott lemond, és ezt a megbízó elfogadja; ilyenkor a hatalom megszűnése az elfogadás pillanatában áll be, nem pedig akkor, amikor az elfogadást a lemondóval közlik (142.k. 1.§). Nem szűnik meg a ~ a megbízó jogának megszűnésével, pl. hivatalvesztésével, hacsak ez a megbízáshoz fűzött záradékokból ki nem tűnik (142.k. 1.§). E.P.

Erdő 1991:118, 123.